Varga Márk az "Együtt, a cselekvő ellenzék" c. kiadványnak adott interjújában elárulta, hogy hamarosan megszületik első gyermeke, beszélt arról, hogy mit tanult a szüleitől és hogy miért döntött úgy, civil munkája mellett is politizál. A fiatal közgazdásszal összehasonlítottuk egy magyar és egy osztrák család fizetését, és konkrét javaslatot is megfogalmazott arra, hogyan biztosítaná, hogy Győr gazdasági sikere 10-20-30 év múlva is kitartson.

Közgazdászként végeztél az egyetemen, a világ egyik vezető befektetési bankjánál, a Morgan Stanley-nél álltál munkába először, aztán a nyolc legnagyobb hazai bankból háromnál is megfordultál szakértőként, tanácsadóként. E mellett 2014 óta önkormányzati képviselő vagy Győrben. Amikor felmerült, hogy megszűnne a gimnázium képzés volt iskoládban, a Krúdyban, a tiltakozó akció élére álltál és néhány nap alatt 10 ezren csatlakoztak hozzád a Facebook-on. Mi hajt, hogy ennyi mindennel foglalkozz?

És akkor a legfontosabbat még nem is mondtad. Azt szoktam mondani, hogy két szenvedélyem van: a feleségem és a politika. Mire ez az interjú eljut az olvasókhoz, már háromra bővül a lista. Megszületik a kislányunk, és biztosan magának követeli majd a legtöbb figyelmet. És jól is fogja tenni, már nagyon várjuk!

A politika rovására? 

Semmiképp sem, sőt. A szülővé válással egy csomó mindent átértékelek én is, ami természetesen a politikához való hozzáállásomat is befolyásolja. Mostantól kezdve másokért is felelőséggel tartozom, a feleségem és a kislányunkért jövőjéért is.

Kérdezed, hogy mi hajt, mi motivál. Ha megnézem a szüleim generációját, akkor azt látom, hogy hülyére dolgozták magukat azért, hogy egyről a kettőre jussanak, hogy letegyenek valamit az asztalra, azzal a reménnyel, hogy a gyerekeiknek már könnyebb lesz, mint nekik volt. A nagyszüleim egyszerű parasztemberek és textilipari dolgozók voltak, de apám már el tudott menni a vendéglátóipari technikumba, hogy aztán rengeteg munkával saját vállalkozást indítson. Tőlem, tőlünk már azt várták, hogy menjünk egyetemre, tanuljunk, hogy kevesebb gürizéssel is előre jussunk az életben.

Ettől még nem kell politizálni...

A kép sajnos ennél bonyolultabb. A rendszerváltástól a szüleink azt várták, hogy kicsit végre fellélegezhetnek. Hogy a szabadság azt fogja jelenti: van és volt értelme dolgozni, spórolni, túlélni a diktatúrában.

Ezzel szemben mi történt? Nézd meg a mai kutatásokat, a többség úgy gondolja, hogy rosszabbul fog élni, mint a szülei és sajnos úgy néz ki, hogy jól is gondolják. Az Oxford Egyetem csinált ebben a témában egy kutatást 2016-ban. 170 ezer főt kérdeztek meg Európában, és az jött ki, hogy Magyarországon messze a legnehezebb feltörniük azoknak, akik rosszabb családi körülmények közé születtek. 

Én azért politizálok, hogy visszaszerezzük azt az esélyt, amit a rendszerváltás ígért: hogy megérje tanulni, hogy megérje dolgozni, hogy könnyebb legyen családot alapítani, egyről a kettőre lépni. Ebben az államnak pedig nem korlátoznia, hanem segítenie kellene. 

Közben 500 ezren hagyták el az országot, mert úgy látják, hogy kint könnyebben fognak boldogulni. Sok vállalkozó panaszkodik arra, hogy már magasabb bérért sem talál megfelelő munkaerőt. Mit kell tenni a gazdaságban ahhoz, hogy kevesebben menjenek el, és többen jöjjenek haza?

A kormány gazdaságpolitikája két alapvetésből indul ki: az egyik, hogy ha európai összehasonlításban továbbra is alacsonyak a bérek, akkor az iparban elegendő új munkahely jön létre ahhoz, hogy aki akar, az dolgozzhasson. Az olcsó munkaerő tehát versenyelőnyt jelent más európai országokkal szemben, így továbbra is ki tudjuk szolgálni a német ipart élőmunkával.

A másik alapvetés, hogy az uniós csapok nyitva vannak, tehát német, francia, holland adófizetői forintokból (eurókból) fejleszthető az infrastuktúra, a mezőgazdaság stb. Ideig óráig. Minden csoda, három napig tart.

Tehát akkor van munkahely, ha alacsonyak a bérek. De ha alacsonyak a bérek, ki akarna itthon maradni?

Jól látod, itt van a kutya elásva. Én nem esnék neki a Fidesznek e miatt a stratégia miatt, elismerem, hogy a gazdasági válság után ez logikus lépés volt a talpra álláshoz. Abban viszont már egyáltalán nem tudok egyet érteni Orbán Viktorral, hogy akkor most már minden rendben, majd lépcsőzetesen, 5 ezres Erzsébet utalványonként emelgetjük a minimálbért, közben pedig szétverjük az oktatást, lezüllesztjük az egészségügyet. Legalább 10 évre fixálni kellene az főbb adókulcsokat, befejezni a pazarlást, rendet rakni az iskolákban és a kórházakban, a magyar emberekhez méltó fizetéseket adni, aztán nyugton hagyni mindenkit dolgozni. Másképp ebből toporgás lesz, elhülyülés, leszakadás.

Mennyire nagy a baj a magyar gazdaságban?

Nagyon. Hadd mondjak pár unalmas statisztikát. Ma 10 magyarból 4 dolgozik, ebből 1 az államnak. Így 3-an vannak, akik sarkos gazdasági értelemben értéket állítanak elő. 3 ember tart el 10-et. Aki komolyan gondolja, hogy az ároktisztításra éhbérért kirendelt közmunkások ezen a helyzeten változtatni fognak, azt csókoltatom. 

Ha a béreket akarjuk összehasonlítani más uniós tagállamokkal, még elkeserítőbb a helyzet. Mondjam, vagy mindenki tudja? Egy két gyerekes magyar család átlagkeresete 2015-ben havi 272 ezer Ft. Ugyanez Szlovákiában 315 ezer Ft. Csehországban 355 ezer Ft. Nem tudom feltűnt-e? Nem Ausztriával példálóztam.

Magas labda. Ausztriában mennyit visz haza egy átlagos 2 szülős, 2 gyermekes család?

Legalább négyszer annyit, mint itthon. Az több, mint 1 millió Ft.

Győrben sokkal jobb a helyzet, mint az ország más részein. Hogy látod a helyi viszonyokat? Győrben minden rendben? 

Engem úgy neveltek, hogy tiszteljem az ellenfeleimet és ismerjem el az eredményeiket. Azt meg nem szeretem, ha valaki mindig mindennel elégedetlen. Győrben rengeteg fontos fejlesztés valósult meg, gondoljunk csak a panel program eredményeire, az EYOF-hoz kapcsolódó beruházásokra, óvoda, bölcsőde, rendelő vagy útfelújításokra. Ettől még nem mindig tetszik a tempó, a stílus, és a jelenleginél biztosan többet költenék a közalkalmazottak bérpótlékára, lakóutca felújításra vagy épp a tömegközlekedés modernizálására.

Nyílván kivételes helyzetben van a városvezetés, az Audi által befizetett adóbevételeknek köszönhetően nagyságrendekkel több pénzből gazdálkodhatunk, mint más magyar önkormányzatok. Ezzel nincs is semmi baj, fantasztikus a győriek és a Győrben működő vállalatok jelenlegi teljesítménye, büszke vagyok, hogy győri lehetek. A bajok máshol vannak, máson kell változtatni.

Akkor hol van az igazi baj Győrben?

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a fizetésekhez. Az iparban egy átlagos szellemi dolgozó a megyében 337 ezer Ft nettót visz haza. De nem mindenki mérnök és nem mindenki dolgozhat az iparban. Egy fizikai munkás az egészégügyben már csak 96 ezret kap kézhez, egy vendéglátós 102 ezret, egy kereskedelmi dolgozó 124 ezret.

Ennyi pénzből csak hatalmas áldozatok árán lehet kijönni, ha egyáltalán ki lehet. És akkor az igazán szegényekről még nem is beszéltünk. Ezek a KSH megyei számai, 2017-ben. Több számot már nem diktálok, minden olvasó tudja, hogy mennyibe kerül egy albérlet vagy a heti bevásárlás Győrben.

A bérek alakulására kis részben van ráhatása a helyi önkormányzatnak, mivel az adók, járulékok nagy részét Budapesten határozzák meg. De vannak a gazdaságpolitikának olyan elemei, amire lehet hatásuk a győri politikusoknak. Nem mindegy például, mire költik azt a rengeteg iparűzési adó bevételt, ami befolyik a város kasszájába. Ha rajtad múlna, mire költenél? Mit csinálnál másképp?

Amikor banki kockázatkezeléssel foglalkoztam, megtanultam, hogy minden eshetőségre fel kell készülni, mindenre kell egy B-terv, mindig több lábon kell állni. Ma a város egy lábon áll, szinte teljes mértékben az autóiparra támaszkodik, ez pedig nem egészséges. Győr olyan, mint a doppingoló sportoló: kiugró teljesítményt nyújt, de közben a hosszú távú egészségét veszélyezteti.

A győriek előtt három fontos kérdés áll, amire minden felelősen gondolkodó politikusnak választ kell adnia.

Az első, hogy eltűrjük-e itt, a nyugat kapujában álló városban, hogy olyan kormányunk van, ami komolyan veszélyezteti az ország Európai Uniós tagságát?

A második, hogy eltűrjük-e a vízfejű államot, hogy miközben a mi megyénk adja az ország ipari termelésének 13%-át – többet mint a főváros, vagy bármelyik másik megye -, addig Budapestről határozzák meg, hogy mennyi adót kell fizetnünk, hogy milyen iskolába járassuk a gyerekeinket, hogy mennyi jut a kórházainkra?

A harmadik, hogy hogyan fog ez a város több lábon állni?

És mik a Te válaszaid?

Az első kettő gyors lesz: nem, nem. Nem tűrhető tovább az Unió ellenes uszítás és nem tűrhető tovább, hogy amikor mi Győriek álljuk a cechet, akkor föntről, Pestről dirigálnak, hogy hogy kell iskolát vagy kórházat üzemeltetni.

A harmadik már összetettebb kérdés. Az első állításom az az, hogy új munkahelyeket kell teremtenünk más iparágakban is: az energetikától kezdve a kereskedelmen és az élelmiszer iparon át az informatikáig vagy a pénzügyi szolgáltatásokig. A második, hogy ez nem fog megtörténni egyik napról a másikra, mivel a növekedéshez innováció, tőke és alkalmas munkaerő kell.

Ahhoz, hogy ez a két cél megvalósulhasson, létre kell hoznunk egy beruházási alapot, ami a befektetők pénzét fenntartható technológiai megoldások alkalmazásába, vállalkozásfejlesztésre, oktatásra, innovatív projektek megvalósítására költi. Röviden: a jövő munkahelyeit alapozza meg.

Az alap létrehozásában és irányításában egyaránt számítanék az önkormányzat, az egyetem, az Iparkamara, a városban működő magyar és külföldi vállalatok közreműködésére, de lehetőséget adnék a győri lakosoknak, hogy akár egyéni befektetőként is támogathassák ezt a kezdeményezést. A cél, hogy a piaci szereplőkkel együttműködve, piaci keretek között tegyük le a város következő 20-30-40 évét meghatározó gazdasági folyamatok alapjait.

Hangzatosnak hangzatos elképzelés. A győri Szilícium-völgy?

Nem csak hangzatos, számos hasonló intézmény működik a világban. Alsó-Szászországban például, az Audi-t is tulajdonló Volkswagen-csoport alapítványa 1961 óta működik, mára közel 3 milliárd eurós tőkével. Ma ez a legnagyobb tudományos alapítvány Németországban, évente közel 70 millió eurós támogatást nyújtanak különböző kutatási és fejlesztési projektekre. Mivel az alsó-szászországi tartományi kormányzat is 20%-os tulajdonrésszel rendelkezik a VW-csoportban, a tartomány az őt érintő osztalékot mindig az alapítvány működésébe forgatja vissza, így támogatja a folyamatos innovációt.

Ezt a gondolkodást kell eltanulnunk a német kollégáktól. A ma sikereiből fordítanunk kell arra, hogy holnap is sikeresek legyünk. Aztán, hogy Szilícium-völgy lesz-e ebből, azt majd a gyerekeink eldöntik.

Tisztelt Püspök úr!

Ön az Augusztus 20-án elhangzott szentbeszédében, majd a Magyar Nemzetnek adott interjújában egyaránt teret adott azon vélekedésének, miszerint aki lombikbébi programban vesz részt, az bűnt követ el. Püspök úr – megcsappant, de még pislákoló tisztelettel - kispapaként, keresztényként, győriként, önkormányzati képviselőként, gondolkodó és érző emberként egyaránt kikérem magamnak ezeket a szavakat! Püspök úr, Ön a kijelentésével ezreket sértett vérig. Kérem, hogy kérjen tőlük bocsánatot!

Püspök úr! Amikor egy pár úgy dönt, hogy összeköti az életét, és belevág abba a csodába, amit gyermekáldásnak hívunk, akkor életük talán legfontosabb döntését hozzák meg.

Amikor pedig szembesülnek azzal, hogy megannyi próbálkozás után, a pár valamelyik tagjának egészségügyi problémája miatt az új élet nem foganhat meg, tragédia történik. Egy tragédia, ami feszültséget, konfliktusokat hozhat a pár életébe, amit a bűntudat táplál. A problémákkal kűzdő nő vagy férfi bűntudatot érez, saját magát hibáztatja a kialakult helyzetért, azért, hogy nem adhat életet párja gyermekének, szülei unokájának. Ez a bűntudat örlő, mert nem az egyén hibájából fakad, tehetetlennek érzi magát a problémával szemben. Hogy túl tud-e lépni egy pár egy ilyen tragédián vagy sem, hogy jól sikerül-e feldolgozni vagy sem, ezek az igazán embert próbáló feladatok az életben.

Vannak, akik ebben a helyzetben a legrosszabbat, a válást választják. Vannak, akik reménytelenül örlődnek tovább, hátha történik valami. Vannak – és sok személyes barátom is van közöttük – akik elég érettnek és felelősnek érzik magukat arra, hogy örökbefogadással válhassanak szülővé. És vannak, akik hiszik, hogy nekik azt a sorsot szánta az ég, hogy tovább küzdjenek, hogy saját gyermeküket nevelhessék fel. Hogy hogy dönt ebben a helyzetben egy pár, az csakis ő rájuk tartozik, mert egy kívülálló sem érheti meg azt a fájdalmat, amit számukra ez a veszteség jelent.

Isten azonban nem csak betegséget és szenvedést hagyott ránk, hanem rációt is, a gondolkodás, a tenniakarás, a tudomány használatának csodáit. A modern tudomány lehetővé tette, hogy megismerjük a meddőség számos kiváltó okát, és hogy a megfelelő beavatkozással segítsünk embertársunkon. Ez az út, a lombikbébi program sem csak annyit jelent, hogy bemegyünk a klinikára és leveszünk a polcról egy gyermeket. A vizsgálatok, a kezelések újabb áldozatot követelnek a szülőktől, lelki kitartást, anyagi lemondást, miközben a vetélés esélye mindvégig fennáll. A küzdelmes utat választó párokban igazán erős a hit. 

A tudomány ad még egy utolsó esélyt, de a végső döntés még mindig Isten kezében van. A gyermek pedig minden esetben Isten ajándéka.

Ön szerint beavatkozni az élet kialakulásába bűn. Ugyan kijelentésében relativizál – kis bűn, nagy bűn – de egyértelműen fogalmaz. Ha pedig ez így van, akkor a pokol megannyi felelős, az életét végigküzdő büszke anyukával és apukával lesz tele, nem pedig gyilkosokkal.

De ha bűnös a lombikbébi programban résztvevő szülő, akkor bűnös a vese transzplantációban résztvevő beteg is, hiszen csakis a tudomány beavatkozásának köszönhetően, egy másik ember életének árán menekül meg a haláltól.

Bűnös vagyok én is, amikor hamarosan megszülető gyermekem őssejtjeit egy génbankban helyeztetem el, abban a reményben, hogy sohasem lesz rá szükségem. Nem úgy, mint a leukémiában elhunyt nagymamámnak lett volna, ha akkor és ott a tudomány már lehetővé teszi, hogy újabb esélyt kapjon az élettől.

Bűnös a feleségem, mert magzatvédő vitaminokat szed annak érdekében, hogy mesterséges módon teremtse meg az egészséges élet kialakulásának biológiai feltételeit.

Mind beavatkozunk az életbe, mert élni akarunk. A tudományt pedig az élet szolgálatába állítjuk. Nem katonákat klónozunk, nem arctalan rabszolgákat gyártunk, hanem életeket mentünk. Magyar életeket. Emberi életeket.

Segíts magadon, Isten is megsegít. Isten a kezünkbe adta a tudomány csodáját, az igazi kérdés az, hogy a jó szolgálatába tudjuk-e állítani? Azt hiszem a felismerés ebben az esetben elég egyértelmű: aki pedig nem tudja megítélni, hogy egy a gyermekáldás csodájáért éveken keresztül küzdő pár tiszteletet vagy billogot érdemel-e, az nem alkalmas szellemi vezetőnek.

 Püspök úr, nem késő, tisztelettel kérem, kérjen bocsánatot!

Tisztelettel,

Varga Márk

Önkormányzati képviselő, Győr

Tüntetnek a diákok, a tanárok, a szakszervezetek. Hoffmannok jönnek, Czunyinék mennek. Arról folyik a vita, hogy a pedagógus bérekről folyik-e a vita. Nem, nem arról folyik. A magyar oktatás ügye arról szól, hogy Orbán bólogató napszámosai leszünk, vagy egy modern, élhető, normális európai ország büszke polgárai. Egy olyan országé, ahol nyelveket tanulnak, ahol az élet valós kérdéseire készítenek fel az iskolában, és ahol egy kezdő tanár sem vihet haza 150 ezer forintnál kevesebbet.

Orbán átverte Magyarországot. Nem született 1 millió új munkahely, nem lett rendbe rakva az oktatás, romokban az egészségügy, nem csökkent az államadósság, nem lett egyszerűbb az adózás. Ezzel szemben mindenhóvá beférkőzött a maffia állam, a korrupció és a folyamatos ellenségkeresés. Egy balkáni összeszerelő üzem képe rajzolódik ki, ahol alacsony bérért gürcölnek százezrek és milliók, ahol a tudás nem érték, és ahol reménytelen az egyről a kettőre jutás. Menekül, aki tud.

Tanulás és felemelkedés

Az orbáni hanyatlással szemben álló, sikeres, modern Magyarország programja az iskolában kezdődik. Tudja ezt a Fidesz is, hiszen az ő maga által korábban hirdetett polgárosodás alapjait is az iskolákban kellene lerakni. A polgári Magyarországhoz azonban polgárok is kellenek, a polgárok pedig tanulnak és gondolkodnak, maguk kívánják alakítani a jövőjüket és élni kívánnak állampolgári jogaikkal. A szabadon gondolkodó, független ember azonban a feudális kormány legnagyobb ellensége.

A gyerekkor, az iskola feladata, hogy felkészítsen az előttünk álló életre. Hogy megtanuljunk gondolkodni, önmagunkról gondoskodni, megbírkózni a problémáinkkal, jó szakemberré válni a szakmánkban. Hogy felkészüljünk a nehéz időkre, jó döntéseket hozzunk a magánéletben, a pénzügyekben, a karrierünkben. Meg kell tanulnunk boldogulni abban a világban, ahol élünk. Tudatos fogyasztóvá válni, tudatos szavazóvá válni, tudatosan élni a jogainkkal és teljesíteni kötelezettségeinket, vigyázni a környezetünkre és felelősen gondolni a holnapra. Eligazodni a modern kor digitális útvesztőiben, egészségesen élni, nyelveket beszélni, érteni a világ sorsát alakító nagy kihívásokat, a klímaváltozástól a migrációig.

A polgárosodás, a gondolkodó, cselekvő gyereket képző iskola nem öncélú úri huncutság, feleslegesnek tűnő joggyakorlás, hanem a gazdasági felemelkedés záloga is. Az oktatási rendszer megújítása, a magyar kreativitás támogatása, a kutatás-fejlesztés ösztökélése, a szolgáltatási szektor erősítése az egészségügytől a telekommunikáción át a bankrendszerig több hozzáadott értéket, így magasabb profitot, nagyobb jövedelmeket jelentene. 

Egyetlen kormány sem lesz képes önállóan felemelni Magyarországot. Nincsenek kifogyhatatlannak tűnő ásványkincseink, nincs hosszú évszázadok alatt felhalmozott vagyonunk. Csak mi magunk vagyunk és csakis az elszántságunk, a tudásunk, a kreativitásunk útján törhetjük meg az elszegényedés útját. Ez viszont csak Orbán nélkül fog menni. 

Az én iskolám, az én 12 pontom

A kormányzat oktatáspolitikájával szembeni fellépés nem korlátozódott sem a tanárok bérének emelésére, sem a KLIK eltörlésére. Tanárok és diákok egyaránt az oktatási rendszer átfogó megújításának szükségesséről beszélnek, érdemi szakmai-, társadalmi vita bontakozhat ki arról, hogy ki, milyen iskolába szeretné járatni a gyermekét. Mindenki megfogalmazza, hogy milyen lenne, az ő iskolája. Ebben a közös gondolkodásban, programalkotásban a következő pontokat tartom kiemelt jelentőségűnek:

1) A sikeres ország a sikeres iskolában kezdődik. A sikeres iskola pedig a jól képzett, anyagilag és erkölcsileg egyaránt megbecsült, szabadon oktató tanárokkal. Újítsuk meg a tanárképzést, alakítsuk át az oktatási módszertant a 21. század viszonyainak megfelelően.

2) Egy kezdő tanár fizetése ma nem éri el a 90 ezer Ft-ot és csak 30 év munkaviszony után közelítené meg a 150 ezer Ft-os szintet. Ez a bérszínvonal elfogadhatatlan, minden kezdő pedagógus fizetésének el kell érnie a havi nettó 150 ezer Ft-ot, ide értve a bölcsödei és óvodai ellátást is.

3) Óraadói jelleggel a lehető legtöbb szakma képviselőjét be kell vonni a középiskolai oktatásba, annak érdekében, hogy minél több nézőponttal, szakmai úttal, karrier lehetőséggel ismerkedhessenek meg közelről a diákok. A munkatársaikat rendszeres iskolai előadásra küldő vállalkozások számára adókedvezményt kell biztosítani.

4) A játékos angol oktatás, a digitális tudás, a zene és drámapedagógia széles eszköztárának beemelésére van szükség a korai fejlesztésbe, minden állami intézmény, minden tanulója számára.

5) Az alaptanterv projekt-szempontú, a kreativitást, a csoportban történő együttműködést fejlesztő átalakítására van szükség.

6) Biztosítani kell az alapvető gazdasági ismeretek elsajátításának lehetőségét, a családi életre való felkészülést, az egészséges életmód megismerését, az irodai programcsomagok felhasználói alkalmazását, valamint az angol nyelv minél magasabb szintű elsajátítását.

7) Újabb két tanítási nyelvű képzési osztályok indítására van szükség, a világnyelvek mellett a környező országok nyelvein, így oroszul, lengyelül, szlovákul, románul, szerbül és horvátul egyaránt.

8) Ösztönözni kell a digitális tudás minél mélyebb elsajátítását, a programozási nyelvek ismeretét, különböző szoftverek gyakorlati alkalmazhatóságát.

9) 14 év alatt a házi feladat minimalizálása szükséges.

10) Vissza kell állítani a 18 éves korig tartó tankötelezettséget, a tankönyv választás szabadságát, tovább kell bővíteni az államilag finanszírozott főiskolai és egyetemi helyek számát.

11) A családok életét megkönnyítő, rugalmas bölcsödei és óvodai ellátást, több családi napközit és alternatív foglalkoztatási formát kell kialakítani, hogy munka mellett is könnyebb lehessen a gyermekvállalás.

12) A KLIK megszüntetésére, az igazgatási rendszer átalakítására, a helyi önkormányzatok, a szülői munkaközösségek, a tanárok és a diákok érdemi bevonására van szükség az iskolák irányításában. 

A kormány úgy döntött, megszünteti az elmúlt két évtizedben az ország legsikeresebb középfokú oktatási intézményei közé került győri Krúdy Gyula középiskola gimnáziumi képzését. 25 év pedagógiai munkáját dobja ezzel a kukába, lerombol egy két tanítási nyelvű programot - ahol hat, hétszeres a túljelentkezés-, miközben a kötelező futball oktatás bevezetésén gondolkozik.

Nem tudom érzelmek nélkül figyelni ezt a helyzetet, én is krúdys diák voltam. Abba az angol-magyar két-tannyelvű gimnáziumi osztályba járhattam 2003 és 2008 között, amit a német kétnyelvű idegenforgalmi szakközépiskolai képzés tapasztalataira és kimagasló szakmai sikereire alapozva hoztak létre. Mi voltunk az első ilyen osztály, a „K”, a kísérleti, a kétnyelvű, a fehér egerek a progresszív oktatás laboratóriumában.

Angolul tanulhattuk a matematikát, a földrajzot, az egyetemes történelmet, hogy érettségire már két nyelvű bizonyítvánnyal és felsőfokú nyelvvizsgával kezdhessünk dolgozni, mehessünk egyetemre vagy főiskolára. A többséghez még egy német nyelvvizsgát is „hozzá dobtak”, így a diplomaszerzéshez szükséges nyelvvizsga már az egyetemi felvételi előtt biztosított volt.

Persze mindez olyat értékeket képvisel, ami nem egyeztethető össze a Nemzeti Együttműködés Rendszerének filozófiájával. Nyelveket beszélni, nyitottnak lenni a világra, továbbtanulni felesleges urizálás, liberális csömör, amit igaz kurucz magyar NERtárs nem engedhet meg magának.

Aki akar tőlünk valamit, tanuljon meg magyarul, tanulja meg a magyarok istenét, értsen és tiszteljen minket, az ugar népét. Majd mi megmutatjuk a világnak. Falakat és kerítést építünk a fejekben, a határon, a családban, az iskolában, a gyárban. Iparosítunk és Európa éhbérért dolgozó összeszerelő nemzete leszünk, mert csak a kétkezi munka teszi nemessé Attila népét.

Miközben lehetne máshogy is. Stadionok helyett költhetnénk az iskolákra, „nevelhetnénk” gondolkodó, törekvő és kreatív embereket. Ne adj isten, polgárokat. Felnőtteket. Akik nyitottak a világra és új ötletekkel, megoldásokkal, tudással teszik Magyarországot egy élhetőbb, nyugodtabb, józanabb hellyé a világban.

Ha nyugatos, polgári Magyarországot akarunk, akkor nem bezárjuk a két tanítási nyelvű gimnáziumokat, hanem újakat építünk. Nem a régi sérelmeket, hanem az új lehetőségeket kell keresnünk a világban és a Kárpát-medencében egyaránt. A tény, hogy a környező országokban magyarok százezrei élnek, értik a helyi piaci, jogszabályi környezetet, ismerik a fogyasztói igényeket, óriási lehetőséget tartogat a magyar vállalkozások előtt.

Nyissunk szomszédaink felé, alapítsunk két tanítási nyelvű iskolákat, ahol nem csak angolul vagy németül, hanem szlovákul, románul, lengyelül, szerbül is tanulhatnának diákjaink, ahol magyarul is tanulhatnak a mellettünk élők, hogy megérthessük egymást, és hogy nyelvtudásukkal segíthessék hazai vállalkozások piacra lépését Közép-Európában. Így nőhet a például a külkereskedelem, így gyarapodhat Magyarország és így erősödhet meg a törekvő középosztály. A józanul gondolkodók, akik nem kérnek egy bezárkózó, sötétségben tartott Magyarországból.

Tiltakozó facebook csoport itt.